Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Odüsszeia

 

Odüsszeia

 

 Terjedelme: 12 100 hexameter

Tagolása: 24 ének

Nyelve: ión dialektus

Mivel ennek az eposznak a szerkezete bonyolultabb, ezért talán nem árt a szerkezetét áttekinteni.

I-IV. ének - Télemakhia /jelen/

V-VIII. ének - Odüsszeusz eljut a phaiákok földjére /jelen/

IX-XII. ének - Odüsszeusz elmeséli kalandjait /múlt/

XIII-XXIII. ének- Odüsszeusz Ithakában /jelen/

XXIV. ének - Békekötés /jelen/

A mű története negyven nap alatt játszódik.

 

I. ének

A háború után, azok a harcosok, akik túlélték Trója ostromát, már mind hazatértek otthonukba, kivéve a görög hőst, Odüsszeuszt. Az istenek gyűlésén Athéné javasolja, hogy Odüsszeusz térjen haza. Ezzel az istenek egyetértenek. Odüsszeusz ellensége, Poszeidón nincs jelen. Két hírnök indul útnak, Hermész Ogügié szigetére, Kalüpszó nimfához, nála van ugyanis Odüsszeusz, és elmondja a nimfának az istenek döntését.

Eközben Athéné Ithakába, Odüsszeusz otthonába megy, ahol Mentész alakjában azt tanácsolja a már felnőtt Télemakhosznak, Odüsszeusz fiának, hogy ne tűrje tovább a kérők viselkedését. Menjen el Püloszba, Nesztórhoz, és Menelaoszhoz Spártába, érdeklődjön apja felől.

 

II. ének

Télemakhosz összehívja Ithaka népét, és Athéné segítségével ékesszóló beszédet mond. Arra kéri a kérőket, hogy ne pusztítsák többé a király vagyonát, hiszen elég baj népének, hogy odaveszett.

Antinoosz, az egyik kérő válaszol, Pénelopét, Odüsszeusz feleségét okolja hosszúra nyúlt vendégeskedésükért. Hiszen az asszony már négy éve nem tud dönteni a kérők közül. Először hitegette őket, hogy csak akkor választhat közülük, ha elkészül Láertész szemfödőjével. De kiderült turpissága: amit nappal szőtt, éjjel lefejtette.

Télemakhosz nem törődve a kérők gúnyolódásával, az éj leple alatt útnak indul. Athéné istennő Mentész, majd Mentór alakjában mindenben segíti az ifjút.

 

III. ének

Télemakhosz megérkezik Püloszba, Nesztórhoz. Nesztór elmondja Télemakhosznak, amit tud az apjáról. Odüsszeusz és Menelaosz együtt indultak el, de Tendosznál elváltak útjaik, az apja visszatért Trójába, az áldozatot bemutató Agamemnónhoz, Menelaoszra pedig majd nyolc évig tartó vándorlás várt. Azt javasolja Télemakhosznak, hogy keresse fel Menelaoszt, és tőle tudakozódjon az apja felől.

Az éjszakát, elfogadva Nesztór meghívását, annak házában töltik, Athéné az éjszaka alatt madár alakjában távozik. Reggel Télemakhosz, Nesztór fiával, Peiszisztratosszal Spártába indul.

 

IV. ének

Télemakhosz Spártában megtudja a számára legfontosabbat, hogy apja Ogügié szigetén Kalüpszó nimfánál van. Ezen kívül történeteket mesélnek neki apja hősiességéről, s arról, hogy eszével és furfangosságával hogyan mentette meg a görög sereget.

Eközben Ithakában a kérők észrevették Télemakhosz távozását, s azt tervezik, hogy megakadályozzák visszatérését; csapdát állítanak.

 

V. ének

Az istenek gyűlésén ismét szóba kerül Odüsszeusz sorsa. Hermész újra felkeresi Kalüpszót, aki kelletlenül bár, de engedelmeskedik az isteni parancsnak. Ő viszi a hazatérés hírét a parton honvágytól síró Odüsszeusznak. Odüsszeusz a nimfa tanácsaival ellátva kezd hozzá a tutajépítéshez, majd elhagyja a szigetet.

Tizenhét napig nyugodtan hajózik, ám ekkorra visszatér birodalmába Poszeidón, és éktelen haragra gerjed, amikor meglátja, hogy az istenek haza akarják segíteni legfőbb ellenségét. Odüsszeusz tutajára pusztító vihart zúdít az isten, a tutaja összetörik. Két napig hánykolódik a vízen, mire partot ér, ahol már csak annyi ereje van, hogy két fa között elrejtőzzön. Majd Athéné álmot bocsát a szemére.

 

VI. ének

Megismerjük a phaiákok történetét, ez az a nép, melynek országa partján fekszik a "sokattűrt" hős. Athéné közreműködésével a királylány felfedezi a parton fekvő férfit.

Felöltöztetik és Athéné különleges szépségűvé teszi, így Nauszikaá rögtön beleszeret, és meghívja vendégségbe, apja palotájába.

 

VII. ének

Athéné ködbe burkolja Odüsszeuszt, hogy ne akadályozza senki a palotába jutását.

Láthatatlanul lép be a trónterembe, ahol egyenesen a királynő, Árété elé járul, és a lábához borul. Alkinoosz, a király, a vendéglátás szabályai szerint fogadja, majd meghívja lakomájukra. A király csodálattal tekint Odüsszeuszra, és felajánlja neki lánya kezét, anélkül hogy a hős felfedné kilétét.

 

VIII. ének

Lakomán vesznek részt a phaiák előkelők, ahol versenyeket is rendeznek. Odüsszeusz nem akar részt venni a viadalon, de mikor egy ifjú kigúnyolja, mindenkinél messzebbre hajítja dárdáját, s most már minden versenyszámban elindulna.

Démodénész, az énekes a trójai háborúról mesél, amelyet Odüsszeusz könnyezve hallgat. Amikor az énekes a trójai faló történetét mondja el, Alkinoosz, a király nyíltan felteszi neki a kérdést: ki ő?

 

IX. ének

Miután Odüsszeusz megdicséri az énekest, felfedi a kilétét. És elkezdi mesélni, hogy a trójai háború befejeztével milyen kalandokat élt át vándorútján; és hogy vesztette el társait.

1. kalandja: A küklopsz-történet

Ilion alól a harcosokat a szél először a kikónokhoz vitte. Feldúlják földjüket, sokakat elveszejtenek közülük, de a küzdelemben Odüsszeusznak is több társa meghal. Miután elhagyják a kikónok földjét, hajójuk viharba kerül, és kilenc napig hányódnak a tengeren, végül a lótuszevők földjén érnek partot. Odüsszeusz társai közül, akik ettek a mézédes termésből, az elfelejtették otthonukat, soha nem akartak többé hazatérni erről a földről, így Odüsszeusz azokat a társait, akik ettek a lótuszból, erővel vezette a hajóra. A lótuszevők földjéről a dölyfös küklopsz-nép mezejére ért a hajójuk. Ezen a földön minden megterem szántás és vetés nélkül, az emberek barlangokban laknak, nincs megszentelt törvényük. Odüsszeusz tizenkét társával indult el körülnézni. Találnak egy nagy barlangot, a barlang belsejében egy szép nyáj szunnyadozott. Bár a társai azt tanácsolják a leleményes hősnek, hogy vigyenek el néhány bárányt, és a barlangban talált sajtot, Odüsszeusz azonban nem fogadta el társai tanácsát, ő meg akarta várni a barlang gazdáját. Este tért haza a barlang lakója, az óriási erejű Polüphémosz, aki súlyos szálfákat hozott haza. Egy hatalmas kővel elzárja a barlang bejáratát, Odüsszeusz udvarias szavait figyelemre sem méltatta, nem törődött a vendégjoggal, sőt két társát felkapta, s megette őket. Odüsszeusz kitalálja, hogy hogyan szabadulhatnának meg az óriástól. Polüphémoszt édes, nehéz borral leitatja, s azt mondja, az ő neve: Senkise. Majd életben maradt társai segítségével, egy megtüzesített szálfával kiszúrja az óriás egyetlen szemét. Amikor üvöltésére küklopsz társai a segítségére sietnek, s kérdésükre, hogy ki tette ezt vele, Odüsszeusz leleményes ötletének köszönhetően, azt válaszolja: "Senkise". Odüsszeusz később felfedi az óriás előtt igazi nevét, mikor menekülnének földjéről, s Polüphémosz óriási köveket hajigálva hajójukra, próbálja megállítani őket. Polüphémosz apjához, Poszeidónhoz megy, és bosszúból azt kéri a tengeristentől, hogy álljon bosszút Odüsszeuszon.

"Hallj, te Poszeidón, földtartó, kékhajú isten,

hogyha fiad vagyok és igazán, s azt vallod, apám vagy,

add, hogy a várdúló Odüsszeusz haza már sose jusson,

Láertész fia ő, Ithakában lakja lakását.

S hogyha végzete az, hogy lássa szeretteit ismét,

s jólépült házába kerüljön, az otthoni földre,

hát legalább bajosan, későn és társai nélkül,

mások bárkáján egy, s otthon bajra találjon."

/IX. 505-538/

 

X. ének

2. kaland. Aiolosz szigete

Odüsszeusz és társai a küklopszok földje után Aiolosznak, a szelek istenének a szigetére érnek, ahol egy hónapig vendégeskednek. Búcsúzóul Aiolosz kilenc bőrtömlőt ad át Odüsszeusznak, melybe a viharokat zárta a király, társai azonban, amíg Odüsszeusz alszik, kinyitják a bőrtömlőt, mert azt hiszik, kincset rejteget előlük. A tömlőből kiszabadult gonosz viharok, bár már majdnem elérték úti céljukat, újra visszasodorják hajójukat.

3. kaland. Laisztrügónok szigete

Hatnapi hajózás után a laisztrügónok szigetén érnek partot. Itt emberevő óriások élnek, akik felfalják a két hajóst, akit Odüsszeusz küldött a partra, körülnézni. Az óriások a menekülőket kővel hajigálják, egyedül Odüsszeusz hajója menekül meg, társai mind életüket vesztik.

4. kaland. Aiaé szigete

A sziget Kirké nimfa lakóhelye. "Széphajú" Kirké a házába lépőket disznóvá változtatja, Odüsszeusz csak azért kerüli el ezt a sorsot, mert Hermész tanácsokkal segíti. Az isten segítségével Odüsszeusznak sikerül a nimfa eszén túljárnia, míg disznóvá változtatott társait is sikerül a varázslattól megszabadítania. A nimfánál egy évig maradnak, Kirké útra kelésük előtt elmondja Odüsszeusznak, hogy mielőtt hazatérne, még az Alvilágba is kell látogatniuk.

 

XI. ének

5. kaland. Neküia - Alvilág járás

Az Alvilágban egy juhot kell áldozniuk, és ennek kifolyt vérére jönnek a holtak lelkei.

Az Alvilágban először Elpenórral, a Kirkénél meghalt társával találkozik Odüsszeusz, aki arra kéri, adják meg testének a végtisztességet. Találkozik Teiresziásszal, a vak jóssal, aki megmagyarázza neki a múltat, és felvillantja előtte a jövőt:

"Édes, könnyű utat keresel haza, fényes Odüsszeusz,

csakhogy az isten szörnyűvé teszi; mert sose hinném,

hogy te kijátszod a Földrázót, aki megdühödött rád

szörnyen, amiért szeretett fiúsarját megvakítottad.

S tán így is hazaértek azért, keseregve, bajok közt,

csak lelkedre vigyázz, fékezd meg a társaidét is,

rögtön amint odaérkeztek remekívű hajóval

Thirnakié szigetére, kifutva a kékszínű vízből,

és legelő tehenekre találtok, nagyszérű nyájra,

Hélioszéra, ki mindent lát és hall a világon.

Hogyha az állatokat nem bántod, utadra ügyelsz csak,

akkor tán hazaértek, bár keseregve, bajok közt.

Hogyha pedig bántod, veszedelmet jósolok akkor,

embereidnek s bárkádnak; te magad ha megélsz is,

későn érsz s bajosan haza, társad mind odavesztve

mások bárkáján, s palotádban bajra találsz majd:

dölyfös férfiseregre, amely vagyonod felemészti;

isteni hitvesedet kérik mind, kincset ajánlva.

Csakhogy erőszakukért bosszút állsz majd hazatérve;

s hogyha megölted a kérőket palotádnak ölében,

csellel akár, vagy szemtől szembe velük, hegyes érccel,

végy egy jó faragott evezőt válladra, bolyongjál,

míg olyanokhoz nem jutsz, kik tengert sose láttak,

s ételüket sem eszik megsózva tengeri sóval:

és sohasem láttak pirosarcú fürge hajókat,

sem könnyű evezőt, mely szárnya a fürge hajónak.

Íme, világos jelt mondok, nem véted el akkor.

Majd amidőn egy más vándor jő szembe veled s szól:

magszóró a lapát, mit fényes válladon őrzöl,

akkor a jó evezőt szúrd nyomban a földbe, Poszeidón

istennek pedig ott áldozz remek áldozatokkal,

vágj le bikát és kost, és kant, mely hágja az emsét,

aztán menj haza és ott áldozz szent hekatombát

tágterű égbe lakó örökéletű isteneinknek,

mindnek sorban. A tengerről jő majd a halálod,

gyöngéden közelit hozzád, és könnyű öregség

végén sújt csak rád, amidőn körülötted a néped

boldogan él. Ezt mondom néked igaz szavaimmal."

/XI. 100-137./

 

XII: ének

Az Alvilág-járás után a hősök újra Kirkéhez térnek vissza. Kirké elmondja a "sokattűrt" hősnek, hogy útja során még milyen nehézségek várnak rá és társaira.

"Hát ezek így mind megtörténtek; most idehallgass,

mit mondok én... noha majd maga isten is int rá.

Szirénekhez fogsz legelőször elérni: az összes

embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.

És aki esztelenül közeleg s meghallja a szirén-

zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon

azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek,

mert csengőszavú dallal a két Szírén megigézi...

ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok

nagy sokasága hevet, rothad, zsugorodnak a bőrök.

Húzz el ezek mellett, s a fülét jól tömd be viasszal

minden társadnak, nehogy egy is hallja... puhítsd meg

mézédes viaszod... de te hallgasd meg, ha kívánod.

Kössék ők a kezed meg a lábad a fürge hajónak

árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék,

hogy, gyönyörödre, a két Szírén hangjára figyelhess.

És ha esengesz a társakhoz, ha parancsot is adsz,

hogy oldjanak el - csak kössenek ők oda több kötelékkel.

Hogyha pedig szigetük mellett tovahúztak a társak,

azt az utat már véges-végig, amelyre utána

lépsz nem mondhatom én meg, mert arról te magad fogsz

dönteni lelkedben: de kimondom, hogy mi a két út.

Errefelé meredek sziklák peremére csapódik

kékszemű Amphitríté nagy hulláma zubogva;

tudd: ezeket Bolygó Szikláknak hívja a boldog

isten mind. S a madár sem szállhat el arra nyugodtan

még a galambok sem, ha röpülnek az ambrosziával

Zeuszhoz, mert őket sima szikla ragadja magához

folyton, s Zeusz atya küld újat, pótolni a számuk.

Onnan még sohasem szabadult meg bárka, ha arra

tévedt, ám a hajó fáit s tetemét a hajósnak

mind tovahordja a vészeli láng viharával a hullám.

Tengerjáró gálya csak egy ment arra keresztül:

elhírhedt Argó, Aitésztől hazatartó.

És a hatalmas szirten még ez is összetörik tán,

ám Héra átvitte, mivel kedvelte Iászont.

Másik irányban két nagy szirt van: a tágterű égbe

ér föl az egyik csúcsa, körötte a kékszínű felhő

terjeng egyre, sosem megy odébb, sose jár ama csúcson

fényes tiszta idő, sem a nyár, sem az ősz közeledtén.

Rá soha nem hághat, le se szállhat a földi halandó

róla, ha húsz keze volna akár, húsz lába is egynek:

mert oly sima, mikéntha csiszolták volna, a szikla.

És közepén barlang tátong sűrű ködbe takartan,

szája nyugat felé nyílik, a mélye leér Ereboszba.

Menjetek arra a bárkátokkal, fényes Odüsszeusz.

Öblös bárka felől kitűnő nyilazó ha kilőné

messze nyilát, az üreg szájáig a nyíl sosem érne.

Benne a szörnyen ugatva üvöltő Szkülla tanyázik.

Éles a hangja, akárcsak a most született kutyakölykök

hangja, de ő maga roppant szörny; nem örülne, ki látná

őt, még isten sem, közelébe ha érne az útján.

Lába tizenkettő, levegőben leng valamennyi,

hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas

fej nőtt, és a fejekből három sor foga rémít,

sűrű, tömött agyarak, tele éjszínű szörnyű halállal.

Teste pedig bent áll, derekáig, az öblös üregben,

csakhogy a rémes nyílásból a fejek kihajolnak.

S ő ott szikláját körültapogatva halászgat

delphint, tenger ebét, de nagyobb viziszörnyet is olykor,

melyből rengeteget táplál zajos Amphitríté.

És nem tud dicsekedni hajós soha, hogy tovasiklott

sértetlen mellette: de hat feje húz ki hat embert

mindig hirtelenül a sötétkékorrú hajóból.

Látsz ott egy másik, nem olyan nagy szirtet, Odüsszeusz.

Nem nagy a távolság köztük, nyilad is beröpülné.

Rajta magas fügefát láthatsz, sürűlombút; alatta

szívja magába a szörnyű Kharübdisz az éjszínű tengert.

Háromszor kiereszti naponta, de újra beszívja

rémesen; arra, mikor szürcsöl, te nehogy közeledjél:

mert sose tudna a Földrázó se kihúzni a bajból.

Inkább Szkülla felé igyekezz a hajóddal, evezz el

gyorsan a szirtje alatt, mert többhasznú, ha a bárkán

hat társat gyászolsz majd, mind együtt valamennyit."(...)

/XII. 37-111./

Odüsszeusz azt kérdezi a nimfától, hogy tudna úgy megmenekülni a Kharübdisz elől, hogy egyben társait is meg tudná menteni, ha rájuk törne Szkülla. Odüsszeusz kérdésére az isteni asszony így felelt:

"Jaj, te merész, neked itt is a harcra s a fáradalomra van gondod:

sose térsz ki haláltalan isten elől sem?

Hisz nem enyésző ő, de sosemmúló veszedelmed,

szörnyű, dühös, kínzó, aki ellen védekezés nincs;

ellen törni se jó; menekülni előle a legjobb.

Hogyha te fegyverkezve a szirtje alatt elidőzöl,

rettenetes fejeit, félek, majd újra kidugja,

és ugyanannyi barátodat újra magához orozza.

Csak sebesen húzz el mellette, kiáltva Kratáiszt,

anyja nevét, aki szülte, bajára a földilakóknak.

Az megfékezi majd, nehogy újra terád támadjon.

Thrínakié szigetére kerülsz most: Éeliosznak

nagy csordája legel földjén és nagyszerű nyája;

hét a tehéncsorda s hét nyája van ott a juhoknak;

ötven az állat mindegyikben. Nincs születésük,

nincs elmúlásuk, s istennők őrzik őket:

Lampetié s Phaetúsza, a két gyönyörűhajú nimfa,

Eeliosz Hüperiónnak kit a nimfa, Neaira

szült. S hogy fölnevelé a leányokat anyjuk, az úrnő,

távoli Thrínaikéra vezette, vigyázni az apjuk

csámpás csordáját, képzelni a nyája nyomában.

Nem bántván ezeket ha vigyázol visszautadra,

akkor igen, hazaértek, bár keseregve, bajok közt.

Hogyha pedig bántod, veszedelmet jósolok akkor

embereidnek s bárkádnak; te magad ha megélsz is,

társaid elvesztvén, haza későn kínok után érsz."

/XII. 117-141./

Kirké miután tanácsokkal látta el Odüsszeuszt, jó szelet is küld számukra, és így bocsátja útjára a "sokattűrt" hőst. Odüsszeusz pedig elmondja társainak, milyen veszélyekre figyelmeztette őt a nimfa.

6. kaland. A szirének

Kirké jóslatának megfelelően az utazók először a szirének szigetét érik el. Odüsszeusz a nimfa szavaiból már tudja, hogy mily veszélyt rejt a sziget a hajósok számára. Aki meghallja a "szirénzengzeteket", az elfelejti otthonát, családját, nem törődik semmivel. Odüsszeusz a nimfa tanácsát mindenben megfogadja, társai fülét viasszal tömi be, hogy ne hallják az igéző éneket. Ő azonban, mivel kíváncsi a mézédes énekre, a nimfa tanácsát követve, társaival az árbochoz kötözteti magát.

7. kaland. Szkülla, az emberevő szörny hat társát ragadja el

A szirének szigete után nagy zúgást hallanak. Odüsszeusz hajója Szküllához és Kharübdiszhez közeledik. Szkülla, a tengeri szörny egy barlangban él. Eddig egyetlen hajó sem tudott sértetlenül elhaladni mellette, mert a szörny hat feje egyszerre hat embert ránt a mélybe a hajóról. Odüsszeusz is elveszti hat társát, de ismét követi a nimfa tanácsait, így sikerül megmenekülnie.

8. kaland. A társak mohósága újabb kalandba sodora őket. Thrínakié szigetére érnek, ahol Héliosz napisten nagyszerű nyája, és nagy csordája legel. Odüsszeusz nem felejti el Teiresziász és Kirké szavait, és óva inti társait, nehogy akár egy állatot is megöljenek, hiszen az a végüket jelentené. Azonban mikor elfogy a hajón levő élelmük, és társai a betevőt csak halászat, vadászat útján tudják megszerezni, és ez nem csillapítja éhségüket, Eurülokhosz felbiztatja társait, hogy a napisten legszebb marháját áldozzák fel. Majd ha hazaérnek, otthon szentélyt emelnek a napistennek, és drága ajándékokkal engesztelik ki. A társak megfogadják Eurülokhosz szavait, amíg Odüsszeusz az istenekhez jó szélért imádkoznak, a kapzsi társak a legszebb marhát levágják és nyársra húzzák. Lampertié tudatja a napistennel, hogy mi történt a szigeten. A megdühödött isten Zeuszhoz megy, hogy bosszút kérjen a rajta esett sérelmen. Ha Zeusz a rajta esett sérelmet nem bünteti meg kellőképpen, lemegy Hádészhoz az Alvilágba, és fényét ezentúl csak a holtaknak adja. Zeusz e szavakkal nyugtatta meg a mérges napistent:

"Éliosz, te a fényedet add csak az égilakóknak és a halandóknak, kik a termő földeken élnek; én ragyogó villámmal sújtom majd a hajójuk

és darabokra töröm, közepében a borszínű árnak." /XII. 38G-389./

Odüsszeusz minden társát elvesztette, a viharból egyedül ő menekült meg, akit a hullám Ogügié szigetére vetett, és hét évet töltött Kalüpszó nimfánál.

 

XIII. ének

Odüsszeuszt a phaiákok kincsekkel megrakodva viszik vissza Ithakába. Kirakják a kincsekkel a partra, ahol a hős rögtön elalszik. Amikor felébred, nem ismeri fel Ithaka tájait, és bizalmatlan Athénével szemben is. Athéné elmondja, hogy hazaért, és elmeséli, mire számíthat otthonában, majd figyelmezteti, legyen nagyon óvatos. Athéné elrejti a phaiákoktól kapott kincseket, és koldussá változtatja a vándort, hogy ne ismerjék fel. Azt tanácsolja a trójai hősnek, hogy hűséges kondásánál várja meg, míg fiát ő hazahívja Spártából.

 

XIV. ének

Odüsszeusz meglátogatja kondását, Eumaioszt. A hűséges kondás miután megmenti Odüsszeuszt a rá támadó kutyáktól, asztalához ülteti, és bőkezűen vendégül látja. Odüsszeusz egy rendezett gazdaságot talál otthonában. A kondás természetesen nem ismeri fel gazdáját, és elkeseredetten panaszkodik, hogy a kérők pusztítják Odüsszeusz vagyonát. Elkeseredett hangon szól a királyról, nem érti a hosszúra nyúlt távollét okát, meggyőződése, hogy Ithaka királya már halott. Odüsszeusz vigasztalni próbálja, és megjósolja neki a visszatérő király bosszúját, de Eumaiosz már nem hisz neki. A kondás kérdésére, hogy ki is ő, Odüsszeusz egy újabb történettel válaszol. Eumaiosz bár nem hiszi a koldus különös meséjét, éjszakára is vendégül látja, sőt még ruháját is ráteríti a hideg ellen.

 

XV. ének

Athéné felkelti álmában Télemakhoszt, figyelmezteti, hogy haza kell térnie. Ellátja jó tanácsokkal is; kerülő úton menjen, és először a kondás házába térjen be, anyját csak hírnök útján értesítse hazatértéről. Menelaosz és Helené illő búcsút vesznek az ifjútól, és ajándékokkal bocsátják útra, ahova Nesztór fia is elkíséri.

Eközben Odüsszeusz újabb próbának veti alá a kondást, hogy valóban megbízhat-e benne. Miután megbizonyosodik a pásztor hűségéről, arra kéri, hogy mesélje el, mi történt a szüleivel. Télemakhosz hazaérkezik, társait előreküldi a palotába, miközben ő Eumaiosz házába siet.

 

XVI. ének

A kondás boldogan fogadja a hazaérkező ifjút. Télemakhosz is rögtön anyja felől tudakozódik a kondástól. Bemutatja egymásnak az ifjút és a koldust, és elmondja ifjú királyának, mit tud vendégéről. Athéné utasítására Odüsszeusz felfedi kilétét a fia előtt, és sikerül eloszlatnia annak kétségeit. Beszámolnak egymásnak a legfontosabb eseményekről. Odüsszeusz megtudja, hogy 108 kérő van a palotában, s rajtuk kívül még ott van két szolga, és Medón, a dalnok is. A hős harcost csak az vigasztalja, hogy Athéné és Zeusz őket segíti. A király kitanítja a fiát, hogy hogyan óvja meg életét a kérőktől, és szerezze meg fegyverüket. A kérők is értesülnek arról, hogy Télemakhosz visszatért Ithakába, dühösek, hogy nem sikerült a tervük, s még mindig életben van. Elhatározzák, hogy most megölik. Legfőbb hangadójuk Antinoosz. Estére Odüsszeusz visszatér a kondás kunyhójába, újra koldus képében.

 

XVII. ének

Télemakhosz elindul a palotába, de előtte még megkéri a kondást, hogy vigye el a koldust a városba. Télemakhosz a palotában találkozik a dajkájával és az anyjával. Pénelopé próbálja faggatni a fiát, hogy mi történt vele az úton, de ő csak a kérőknek rendezett lakomával akar foglalkozni. Télemakhosz a barátai között mondja el, hogy mit tudott meg Menelaosztól, hogy apját utoljára Kalüpszó nimfa fogságában látták. Miközben a kérők a palotában szórakoznak, Odüsszeusz is oda igyekszik a kondással. Útközben egy durva kecskepásztor rátámad a leleményes hősre, sőt még bele is rúg. Mikor Odüsszeusz megérkezik a palotába, kutyája, Argosz felismeri, de az izgalomba belepusztul. Miután Odüsszeusz megérkezik a palotába, élelmet kér a kérőktől. Antinoosz az egyeden, aki nem ad neki, kigúnyolja, sőt, csontot vág hozzá. Ezen már a többi kérő is mélységesen felháborodik, hisz ez durva sértés, a koldus egy álruhás isten is lehet. Pénelopé elhívja magához a koldust. Odüsszeusz a kondással üzen, hogy majd a lakoma végeztével, a tűznél keresi fel őt.

 

XVIII. ének

A lakomán részt vesz még egy koldus, Írosz, akivel Odüsszeusz megküzd. Antinoosz ugyanis azt találta ki, amelyik koldus győz, az részt vehet a lakomán. Aphrodité újra segíti a csavaros eszű hőst. Odüsszeusz legyőzi Íroszt, kivonszolja a palota elé, ahol a kérők elismerik győzelmét. Odüsszeusz megbékélne a kérőkkel, és bántatlanul hazaküldené őket, de szavait senki se veszi komolyan. Közben megjelenik Pénelopé, akit az istennő megszépített álmában, és a kérők meglepve nézik, s egyikük, Eurümakhosz udvarolni kezd neki. Miközben a kérők részegen mulatnak, az egyik szolgálólány sértegetni kezdi Odüsszeuszt. Az egyik kérő, Eurümakhosz, aki a szolgálólány, Melanthó szeretője, egy zsámollyal akarja megdobni a koldust, ő azonban elhajol, így a zsámoly Amphinomoszt, a bortöltögetőt találja el.

 

XIX. ének

Odüsszeusz utasítására fia elrejti a kérők fegyverét, hogy a szükséges időben védtelenek legyenek. A hazatért vándor pedig ígéretéhez híven felkeresi Pénelopét a tűz mellett, és elbeszélgetnek. Pénelopé elmeséli a koldusnak, hogy sikerült kijátszania a kérőket, de gonosz szolgálói lebuktatták, így már nem halogathatja tovább a férjhez menést. Pénelopé azon kérdésére, hogy ki ő, a krétai Aithónnak mondja magát, aki vendégül látta a Trójába tartó királyt. A koldus azzal vigasztalja az asszonyt, hogy férje még ebben az évben hazatér. Pénelopé szeretné megvendégelni a koldust, de ő csak a lábmosást fogadja el, azt is csak akkor, ha a dajka végzi el. A dajka elmondja Odüsszeusz névadásának történetét; Pénelopé atyja adta ezt a nevet neki. Odüsszeusz, vagyis aki ellen megharagudnak. Dajka elmeséli, hogy Odüsszeusz egyszer egy vadkanvadászaton megsérült a lábán. A lábmosás közben a dajka felismeri a sebről Odüsszeuszt. Athéné megakadályozza, hogy Pénelopé is felismerje Odüsszeuszt, a hős pedig azt, hogy a dajka öröme ne árulja el.

A lábmosás után újra a tűz mellé ül a vándor, ekkor Pénelopé elmondja neki álmát, amit Odüsszeusz megfejt. Pénelopét azonban a reménykeltő álomfejtés sem nyugtatja meg, ezért másnapra meghirdeti a kérőknek a nyíllövő versenyt. Annak lesz a felesége, aki fel tudja ajzani Odüsszeusz íját, és a nyílvesszőt át tudja lőni tizenkét fejsze fokán.

 

XX. ének

Odüsszeusz, ahogy látja a vég nélküli mulatozást a palotájában, egyre haragosabb lesz. Athéné megnyugtatja, hogy az ő segítségére mindig számíthat, de Odüsszeusz Zeusztól is megerősítő csodajeleket kér, hogy biztos legyen benne, eljött a bosszú ideje. A kérők készülnek az újabb lakomára, mulatoznak, van, aki Télemakhosz megölését javasolja. Télemakhosz meghívja a koldust is, akit a kérők durván sértegetnek, sőt bántalmaznak. Az egyik kérő újra felveti Pénelopé férjhezmenetelét, Télemakhosz válasza után Athéné a kérőket abbahagyhatatlan nevetésre kényszeríti. Ez a végeérhetetlen nevetés már előrevetíti a szörnyű véget, ezt Theoklümenosz, a jós is megerősíti, a kérők azonban nem törődnek a figyelmeztető szavakkal. A jós távozása után sem hagynak fel a kérők Télemakhosz kigúnyolásával, sőt megfenyegetik, hogy koldus barátjával együtt eladják rabszolgának.

 

XXI. ének

Pénelopé megrendezi az Athéné istennő által sugallt íjversenyt. Odüsszeusz egykoron kapott egy íjat Iphiosztól, aki ezt az íjat fel tudja ajzani és a nyílvesszőt át tudja tizenkét fejsze fokán lőni, azé lesz Pénelopé keze. A kérők fennhangon azt mondják, ez lehetetlen feladat, de titokban mindegyik a saját sikerében bízik. Télemakhosz megpróbálja, háromszor sikertelenül, negyedszer talán végre tudná hajtani a feladatot, de ekkor épp a koldus intésére átadja a feladat teljesítésének lehetőségét a kérőknek. Odüsszeusz ekkor két régi szolgájának, a kondásnak, és a csordásnak megmutatja régi sebhelyét, így felfedi előttük kilétét. Elmondja nekik bosszútervét, és a szolgák mindenben segítik visszatért királyukat, és együtt térnek vissza a kérők közé.

Egyetlen kérőnek sem sikerült a feladat végrehajtása. Odüsszeusz azt kéri, hadd tehessen ő is egy próbát, a kérők azonban kigúnyolják. Pénelopé próbálja megnyugtatni őket, hogy ha sikerülne is, egy koldusnak akkor sem lenne a felesége. A kérőket azonban nem nyugtatják meg az asszony szavai, féltik a hírnevüket, hogy mi lenne, ha kitudódna, hogy egy koldus legyőzte őket. Odüsszeusz nagy nehezen hozzájut a fegyverhez, felajzza, mialatt segítői bezárják a teremajtót, hogy a kérők ne menekülhessenek el. A sikeres próbatétel után Odüsszeusz Télemakhosszal együtt elkezdik, a kérők elleni harcot.

 

XXII. ének

Odüsszeusz elsőként a legmegátalkodottabb kérőt, Antinooszt öli meg. A kérőkön rettenetes félelem lesz úrrá, amikor Odüsszeusz felfedi előttük kilétét. Arra kérik, elégedjen meg Antinoosz megölésével, s a többieket engedje szabadon. Odüsszeuszt azonban nem lehet visszatartani. Télemakhosszal és két társával szállnak szembe a fegyvereiktől megfosztott kérőkkel. A fegyvereket azonban fia nem zárta el, így egy áruló pásztor, Melantheusz fegyvert visz a kérőknek. Athéné Mentor alakjában segít Odüsszeuszéknak, hogy győzni tudjanak a túlerőben lévő kérők ellen.

Télemakhosz könnyebben megsebesül, de így is sikerül győzniük. Odüsszeusz fia kérésére megkegyelmez Phémiosznak és Medónnak. Eurükleia, a dajka megnevezi azokat a szolgálókat, akik elárulták Pénelopét, vagy a kérőkkel szerelmi kapcsolatuk volt. A dajka tizenkét leányt nevez meg, akiket Télemakhosz felakasztat. Melantheuszt, az árulót, aki segített a kérőknek, megcsonkítják. A dajka elindul Pénelopéhoz, hogy elmondja, mi történt. XXIII. ének

Pénelopé semmit nem tud arról, mi történt, így amikor a dajka elmondja neki, hogy hős férje hazatért és leszámolt a kérőkkel, el sem akarja hinni. Azt hiszi, az istenek elvették a dajka eszét. Isteni beavatkozásnak véli a kérők megölését, a régi sebhelynek sem tud hinni. Csak akkor fogadja el, hogy Odüsszeusz hazatért, amikor egy olyan kérdésre tud válaszolni, amit csak a férje ismerhet. Mikor bebizonyosodik, hogy valóban a férje tért haza, Pénelopé sírva borul a keblére. Athéné hosszúra nyújtja az éjszakát, hogy a szerelmesek nyugodtan együtt lehessenek. Odüsszeusz elmeséli összes kalandját Pénelopénak. Reggel a trójai hős újra útnak indul, apját, Láertészt akarja meglátogatni, feleségének pedig megparancsolja, hogy zárkózzon be, nehogy a kérők rokonai bosszút álljanak rajta.

 

XXIV. ének

A holt kérők lelkét Hermész vezeti az Alvilágba, a holtak közé. Itt Akhilleusz, Agamemnón, az Iliász halott hősei a kérőktől tudják meg, mi történt Ithakában. Eközben Odüsszeusz megérkezik apjához, Láertészhez. Először azt mondja, ő öt ével korábban látta vendégül Odüsszeuszt. Láertész amikor ezt meghallja, kétségbeesett zokogásban tör ki, s végleg elveszettnek hiszi fiát. Odüsszeusz csak ekkor fedi fel magát apja előtt. S hogy szavainak nyomatékot adjon, nemcsak régi sebhelyét mutatja meg, de felsorolja azokat a fákat is, amelyeket egykor apja neki ígért. Láertész boldog, hogy fia hazatért, csak a kérők rokonainak bosszújától tart. A boldogságot csak a kérők rokonainak bosszújától való félelem árnyékolja be. A rokonokhoz már eljutott a kérők halálhíre, s Ithakában gyülekeznek, hogy bosszút álljanak halálukon, s eltemessék szeretteiket. Nem hallgatnak a dalnok szavaira, aki arra figyelmezteti őket, hogy az isteni akarat teljesedett be. Elhatározzák, hogy megkeresik Odüsszeuszt, és bosszút állnak. Megérkeznek Odüsszeusz apjának a házához, ahol a hős és kis serege fogadja őket, és elkezdődik a harc.

Athéné továbbra is segíti a trójai hőst, megöli a bosszúra buzdító Eupeithészt, míg kis serege a többiekkel veszi fel a küzdelmet. Ám ekkor Athéné újra közbeavatkozik, hogy véget vessen az öldöklésnek. A kérők bosszúra éhes rokonai elejtik fegyverüket, s megfutamodnak. Odüsszeusz üldözni kezdi őket, de Zeusz egy villámmal figyelmezteti, hogy most már legyen vége az öldöklésnek és a harcnak. Athéné is közbeavatkozik, így a kérők rokonai és Odüsszeusz békét kötnek egymással.

"Oldala mellé állt s így szólt a bagolyszemű Pallasz:

"Ó, Arkeisziadész, legjobbik drága barátom,

most könyörögj a bagolyszemű lányhoz, most az atyához,

s nyúltárnyú gerelyed tüstént csóválva hajítsd el."

Szólt, s kebelébe hatalmas erőt fújt Pallasz Athéné:

ő meg a nagy Zeusz lányához küldötte fohászát,

s nyúltárnyú gerelyét tüstént csóválva vetette,

s Eupeithész ércarcu sisakját érte a dárda.

És a sisak nem fogta föl azt, átverte az érchegy:

döngve zuhant le a földre, csörömpölt rajta a fegyver.

Estek elősoraiknak Odüsszeusz és deli sarja,

s őket kéthegyű dárdával, karddal kaszabolták.

S tán valamennyien elhullnak, s haza nem kerül egy sem,

hogyha Athénaié, pajzstartó Zeusz atya lánya,

meg nem szólal ekép és vissza nem inti a népet:

"Jó Ithakabeliek, hagyjátok a háborúságot,

ezt a gonosz viadalt; vér nélkül jöjjön a döntés."

Így szólt; és elfogta a sápadt félelem őket.

Megrémültek azok, s kiröpült a kezükből a fegyver,

minden a fölre esett, hogy az istennő szava zendült:

s vágyva az élet után, város fele futva futottak.

Rettentőt rikkantva sokattűrt bajnok Odüsszeusz,

meggörbülve csapott le, miként magasanrepülő sas.

Ekkor azonban Zeusz füstös villámmal ütött le

éppen erős-apjú nagy Pallasz elé a mezőre,

S most O

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Április / 2017 >>